- Olivér! - kiabált fel az emeletre Erik. - Kész vagy már? - kérdezte
- Egy pillanat. - válaszoltam, majd az utolsó simításokat elvégeztem, s lementem Erikhez.
- Komolyan mondom annyit készülsz, mint egy lány. - mondta, majd megindult az ajtó felé.
- Hánykor kezdődik a buli? - kérdeztem Eriket miközben beültünk a kocsijába.
- Tíz, Tizenegy felé. - válaszolt.
- Nincs is kedvem hozzá. - szólaltam meg miközben már úton voltunk a szórakozóhely felé.
- Akkor is muszáj eljönnöd. Hidd el jót fog tenni. Legalább egy kis időre elfelejted őt.
- Hogy is tudnám elfelejteni életem szerelmét? - kérdeztem Eriket.
- Hidd el, hogy idővel minden jobb lesz! - válaszolta.
Tudom, hogy idősebb nálam, de még soha sem volt egyetlen komoly kapcsolata sem. Honnan tudhatná, hogy mivel jár egy szakítás? Hogy mitől lesz jobb? Soha nem tapasztalta még. Fogalma sincs arról, hogy milyen ez az érzés.
- Lassan már három hónapja történt.. Azóta semmit nem csinálsz csak szomorkodsz. Ez nem maradhat így! - mondta, majd leparkoltunk.
Nem válaszoltam, mert tudtam, hogy úgy sem tudok semmit tenni. Ha ő valamit a fejébe vesz azt véghez is viszi. Végül is csak nem halok bele egy buliba.
Miután leállította a motort, kiszálltunk s a bejárat felé indultunk. Még csak tizenegy óra volt, de már mindenki táncolt s üvöltött a zene. A pulthoz mentünk, ahol kikértük a buli kezdő piát.
- Szia. - köszöntünk szinte egyszerre a mixer lánynak.
- Sziasztok fiúk, mit kértek? - mosolygott.
- Hmm. Én egy Bellinit. - mondta Erik. - Olivér?
- Én egy Benedict. - mosolyogtam vissza a lányra.
Nem hittem volna, hogy valaha is ilyet mondok még egy lányra az exem után, de ez a mixer, ez elbűvölően szép. Valami megfogott benne. - gondolkoztam.
- Olivér? - szólított meg Erik.
- Mond. - válaszoltam
- Nem jössz be táncolni? - kérdezte
- Most még nem, menj nyugodtan. - mondtam, majd Erik bement a tömegbe.
Semmi kedvem nincs táncolni. Viszont így most unatkozhatok. Elővettem a telefonom, majd rácsatlakoztam a szórakozóhely wifijére.
- Mi az? Nem tetszik a buli? - kérdezte a pult mögül a mixer lány egy elbűvölő mosoly kíséretével.
- Eleve nem volt kedvem ehhez az egészhez. Nem hogy még a táncoláshoz. - válaszoltam.
- Várj egy kicsit. - mondta, majd bement egy ajtón s nem sokkal később vissza jött. - Keverek neked egy ütős piát, rendben? - kérdezte újra mosolyogva.
- Ne legyen erős, nem akarok berúgni. - válaszoltam.
- Bízd ide. - mosolygott, majd hozzákezdett s nem sokkal később már belekortyolhattam.
- Finom lett. - mondtam el a véleményem, miután beleittam. Válaszként mosolygott.
Miután kijött az ajtó mögül az egyik kollégája, kijött s mellém állt.
- Tudom, hogy nem ismersz, de történt valami ami miatt ilyen kedvtelen vagy? - kérdezte.
- Igen történt. - válaszoltam, lehet hogy egy kicsit flegmán.
- Figyelj! Nem szeretnék tolakodó lenni szóval nem kérdezem meg hogy mi történt. Viszont így is tudok tanácsot adni neked. - mosolygott újra. - Még ha nem is látod most értékesnek ezeket a perceket, hidd el, hogy azok! Nincs olyan dolog amit nem lehet túl élni. Meg kell találnod mindenben a pozitív dolgokat, máskülönben soha sem leszel boldog. És boldognak kell lenni, mert minden ami történik hiába rossz akkor is van benne boldogság. És.. - folytatta volna amikor megcsörrent a telefonja.
- Ne haragudj de ezt fel kell vennem. - jelent meg arcán az ijedség.
- Nyugodtan! - válaszoltam.
- Igen? - szólt bele.
Nem hallottam mit mondtak a másik oldalon, hiszen üvöltött a zene, nem is értem ő, hogy hallotta. Viszont eléggé el sápadt és kétségbeesett.
- Rendben, sietek! - válaszolta majd kinyomta. - El kell mennem. - gyűlt meg könnyel a szeme.
- Baj van? - kérdeztem.
- Hagyjuk. Viszont sietnem kell. Szia. - mondta majd elment.
Utána mentem, már a kijáratnál tartott.
- Hé, elvigyelek? Úgy látom sürgős dologról van szó. - állítottam meg.
- Azt nagyon megköszönném. - válaszolt.
- Akkor gyere. - indultam meg a kocsi felé, majd beültünk s elindítottam a kocsit.
-Körülbelül tíz perc múlva-
- Itt vagyunk. - szólaltam meg. Egész úton egy szót se szólt. Láttam rajta, hogy eléggé ideges. Inkább még nem kérdeztem rá, hogy mi történt.
- Bekísérlek rendben? - kérdeztem.
- Oké. - válaszolt, majd sietősen megindult a kórház bejárata felé. A betegfelvételi pulthoz siettünk, majd megkérdezte, hogy hol van Miranda. Miután a nő megmondta odasiettünk, ahol már egy orvos várt.
- Jó estét doktor úr! - köszönt.
- Jó estét! - köszöntem.
- Jó estét! - köszönt a doktor.
- Mi történt Mirandával? Ugye semmi komoly? - kérdezősködött
- Nyugodj meg Bianka! Semmi komoly, viszont bent kell tartanunk egy kis ideig megfigyelésen, hogy mi okozta a rosszullétet. A rákon belül több oka is lehet ennek és ezt nekünk tudnunk kell. Ne aggódj, nyugodtan haza mehetsz. Nem érdemes itt töltened az éjszakát. - nyugtatta meg Biankát a doktor.
Szép lányhoz, szép név.
- Rendben, köszönöm. - mondta Bianka, majd egy nőhöz indult. - Te is gyere haza Alexa.
- Biztos? - kérdezte a nő.
- Igen. A Doktor úr elmondta, hogy nincs semmi komoly baja Mirinek. - mosolyodott el. - Tudod, hogy szokott ilyen lenni nála. - Viszont én még be mennék hozzá egy kicsit. - nézett rám Bianka.
- Rendben menj csak, megvárlak. - mosolyogtam vissza.
- Dehogyis! Köszönöm, hogy elhoztál, de nem kell még meg is várnod. - mondta
- De meg várlak, menj csak. - mondtam.
- De ha gondolod nyugodtan haza mehetsz. - mosolygott.
- Nem fogok. - válaszoltam, mire elmosolyodott, majd bement a kórterembe.
Amíg ő bent volt, írtam Eriknek egy üzenetet, hogy eljöttem a kocsival. Még is csak jobb ha tud róla.
Nem sok ideig volt bent Bianka. Amint kijött el is indultunk haza felé.
- Ez az a ház? - kérdeztem.
- Igen. - mosolygott, majd kiszálltunk. - Hát.. Köszönök mindent. - mosolygott újra.
- Igazán nincs mit.
- Az egész estémet veled töltöttem és még csak a nevedet sem tudom. - nevetett.
- Olivér. - mosolyodtam el.
- Hát Olivér! Remélem találkozunk még. - mosolygott.
- Én is remélem. - válaszoltam.
- Hát akkor jó éjszakát. - mondta
- Neked is. - válaszoltam, majd én a kocsimhoz ő pedig az ajtóhoz indult.
